9.

Sziasztok! Új résszel jelentkezem! :) Boldog újévet kívánok az összes olvasómnak! Nem akarok sokat dumálni, ezért jó olvasást! :)

 

Cherry szemszöge:

Végre vége lett ennek a napnak, suli szempontjából, bár mondjuk Földrajzóráról pár percet késtem, de a tanárnő elnézte mikor kihazudtam hogy a mosdóba voltam. Túl éltem egy borzalmas tesit (Teljesen kipurcantam, már az óra végére a földön húzva magamat mentem az öltözőbe.), egy nagyszerű rajzot (Szeretem a rajzot, szerintem ez az egyetlenegy tantárgy amit úgymond kedvelek.), egy elment irodalmat (Pár osztálytársunk verseket mondott fel, mert valamikor mennek el versenyre, ezért nem csináltunk semmit, csak hallgattuk őket. Nekem ez is fárasztó volt.), s egy tök jó kémiát (A tanárunk nem jött be órára, mivel beteg, ezért az osztályfőnökünk jött be és végig beszélgettük az órát és nevetgéltünk a srácok hülyeségein.). A suli előtt pont ahol kell cigiztünk a srácokkal és hallgattuk Marcus "beszédét" hogy ócsárolta az egyik végzős srác aki beszólt neki így ebből majdnem verekedés lett. Én Maya-val lenyugtattuk őt majd én elköszöntem tőlük és hazafele igyekeztem. Az úr közben azon gondolkoztam hogy ezen a héten csak egyszer had találkozhassak Louis-al. Látni szeretném még egyszer a borostás arcát, a csodálatos kék szemeit, a puha ajkait, a mosolyát.

Anyával a ház előtt találkoztam egy pasassal beszélgetett, elég komoly dologról beszélhettek mert anya komoly fejjel hallgatta a pasast és bólogatott. Próbáltam nem úgy elmenni mellettük hogy ne halljak semmit, de hát nem nagyon sikerült, valami pénzügyről beszélt a pasas, és sietős léptekkel mentem be a házba, beérve a házba levettem a cipőmet, táskámat a cipőm mellé ejtettem és korgó gyomorral mentem be a konyhába ahol apa készített magának kaját.
- Szia, apa - köszöntem és máris a hűtőbe kezdtem el turkálni. Mikor megtaláltam azokra amire szükségem van elhelyeztem az asztalra és apa segített megcsinálni nekem is. Pár perc után én egy szendviccsel a kezembe mentem fel a szobámba, felfeküdtem az ágyamra és majszolni kezdtem a kajámat. Párat haraptam belőle és mellém helyeztem, ölembe vettem a laptopomat. Felmentem a közösségi oldalaimra de nem találtam semmi izgalmasat az oldalakon. Így hát eldöntöttem hogy zenét hallgatok, felvettem a kedvenc fülesemet és bekapcsoltam a kedvenc zenémet és megettem a maradék szendvicset, mikor megettem az éjjeliszekrényre helyeztem a tányért és lehunytam a szememet. A klip a szemem előtt lejátszódott majd hirtelen álomba merültem. Azt hiszem hogy életem eddigi legjobb álmát álmodtam.

Álom:

Az autó leparkol egy ház előtt, majd kiszáll belőle egy férfi becsukja maga mögött a kocsiajtaját és a másik oldalra megy át, a srác sóhajt egyet majd egy mosoly kíséretében kinyitja az ajtót, a kezét nyújtja és a lány boldogan elfogadja. Srác boldogan segíti ki a lányt az autóból és csukta be a lány mögött az ajtót, óvatosan a fiú a lányt a kocsi oldalának döntötte és egy lágy csókot nyomott ajkaira. Mikor eltávolodott a fiú halvány mosolyra húzta ajkait és lassan összekulcsolta kezeiket. Lány elpirulva figyelve a mozdulatot.A fiú elkezdi a lányt az ajtó fele húzni és a srác kinyitja az ajtót, belépve a házba a srác segít levetni a lány kabátját és felakasztja s a sajátját is, az ajtóhoz lép és becsukja azt. A lány a nappali fele veszi az irányt a srác meg a konyha fele. 
- Cherry, mit kérsz inni? Pezsgőt vagy bort drágám? - kiabált ki a srác a konyhából a nappaliban helyezkedő lánynak. 
- Nekem mindegy Louis! - szól vissza kuncogva a lány és elhelyezkedik a kanapén. A srác felbontja a bort és tölt mind a két pohárba. Megfogja a poharakat majd elindul a nappali fele, mikor megpillantja élete értelmét huncut mosoly ereszkedik arcára. Leült a lány mellé és a kezébe adja a poharat, koccintanak majd isznak a borból. Louis egy korty után lerakja a poharát a dohányzóasztalra és csodálni kezdte a lányt. Cherry észre vette ahogyan a barátja őt nézni, így halvány pír szökik arcára és úgy kortyolgatja tovább a bort. Louis kuncogva veszi ki a kezéből a poharát és az asztalra helyezi, közelebb hajol a lányhoz, hogy a lány érezhesse a fiú leheletét ajkain, majd a srác suttogni kezd.
- Ne tudd meg milyen szerencsés vagyok veled életem, mióta legelőször megpillantottalak tudtam hogy egyszer az enyém leszel, szeretlek - suttogta a srác és szenvedélyesen megcsókolta a lányt, a lány azonnal visszacsókolta, Louis megnyalta lány alsó ajkát bejutásért könyörögve amit a lány meg is adott neki. Vad táncba kezdtek nyelveik, csak úgy küzdöttek a dominanciáért. De végül Louis nyerte meg. Lassan elváltak ajkaink, Louis meg elkezdte csókolgatni a lány nyakát, a lány sóhajokkal fejezte ki élvezetét. Mikor Louis megtalálta a gyenge pontját, szívni kezdte az adott bőrt amit Cherry nyögéssel díjazott. Cherry beletúrt Louis barna hajába és meg is húzta egy kicsit, amitől Louis egy morgás szerű hangot adott ki. Hirtelen a fiú felemelte a lány a derekánál fogva és felvitte az emeletre.....

Riadtan keltem fel az álmomból és ijedten néztem szét a szobámba, szóval csak álmodtam...pedig olyan élethű volt. Végig simítottam ajkaimon majd felsóhajtottam. Bárcsak igaz lett volna. Nagy nehezen visszafeküdtem az ágyba és megpróbáltam elaludni.

8.

Sziasztok! Új résszel jelentkezem! Boldog karácsonyt mindenkinek előre is, remélem szép és emlékezetes karácsonyotok lesz majd nektek! :)

Cherry szemszöge:

Hétfő. Ez az egyetlen nap amit utálok. Nem akarok felkelni a pihe-puha ágyacskámból, nem akarok készülődni a nyamvadt iskolára, csak aludni akarok, mást nem. Nem akarok elindulni az iskolába, nem akarok hét órát végig ülni, de hát a szüleim itthon vannak, és ha meglátják hogy nem mentem iskolába akkor jaj nekem. Így aztán felkeltem és hamar elkészültem. Odaléptem a táskámhoz és bepakoltam óra szerint, hét óra. Hogy fogom kibírni ezt a hét órát cigi nélkül? Pénteken állítólag a diri berakta a házirendbe hogy tilos a dohányzás az iskolába, az iskola 5 méteres körzetébe ha valakit cigizni látnak, főleg ha diák azt keményen megbüntetik. De úgy is a skacok kitalálnak valami hülyeséget hogy cigizhessünk, na mindegy. Ásítva mentem le a lépcsőn vállamon a táskámmal és az említett tárgyat a konyhába érve a székre helyeztem. Nem foglalkoztam a szüleimmel akik békésen reggeliztek, elmentem mellettük és a pultról elvettem egy almát s az almát falatozni kezdtem. Az elfogyasztott almacsutkát a kukába dobtam, felkaptam a táskámat és egy "Sziasztok"-ot eldünnyögtem a szüleimnek majd kiléptem a házból. Megigazítottam a táskát magamon és a zsebemből kivettem a cigit amely a zsebem legmélyén helyezkedett el. Meggyújtottam és mélyet szippantottam a cigiből, éreztem ahogyan a nikotin feltölt energiával, újult erővel indultam tovább az iskola felé. Mikor az iskola körzetébe értem, eltapostam a cigit, a táskámból elővettem egy rágót (Ami persze mentolos) és rágni kezdtem. Ha elmegyek egy tanár előtt cigi szaggal rögtön megérzik, ezeknek a tanároknak olyan az orruk mint a kopóknak. Magabiztosan lépkedtem a srácok felé, és megpillantottam az egyik tanárt aki elég szúrós szemekkel figyelt minket, én csak küldtem egy angyali mosolyt felé. A srácokhoz érve lepacsiztam mindegyikükkel, a csajoknak meg ölelést adtam. Pontban 7:50-korra értem be ezért bementünk az iskolába, egyenesen az osztályunk felé vettük az irányt. Hatalmas röhögést közepette Spencer kivágta az ajtót és az osztályba azonnal csönd telepedett, minden szem ránk szegeződött, mi meg kuncogva mentünk a helyünkre, levágtuk magunkat a padba és folytattuk a beszélgetést. Hála az égnek pont úgy ültünk hogy tudtunk beszélgetni, és nem papírgalacsinokkal kell üzengetnünk egymásnak.
Éppen azon beszélgettünk a srácokkal hogy hogyan lógjunk ki hogy cigizni tudjunk, mikor az egyik csaj az osztályból megbökte a vállamat.
- Hé Cherry! Tudtad hogy Történelemből témarázót írunk ma? - mosolygott rám a csaj, én hűvös arccal figyeltem őt majd megvontam a vállamat.
- Akkor egyes - mosolyogtam vissza
- Figyelj én tudom, ha készen vagyok leírom a válaszokat egy papírra és odaadom neked oké? - suttogta, ne hogy meghallják a srácok
- Nekem mindegy - rántottam meg megint a vállamat és az ajtó felé pillantottam ahol éppen a történelem tanárunk lépett be. A szeme megakadt a kis csapatunkon majd elmosolyodott.
- Na lám, lám. Jó útra tértetek? Hol marad a 20-30 perces késésetek ahogy minden első órán szokott lenni? - kérdezett minket, vagyis engem mivel a szemével mindvégig engem nézett.
- Pont ma nem akartunk elkésni, mivel ma dolgozat van - mosolyogtam mire a tanár döbbenten nézett vissza rám
- Miss.Evans csak ne tán tanult? Csoda történt? - kérdezte miközben a dolgozat papírokat osztotta ki a diákoknak. Egy másodpercre Anne-re néztem aki engem nézett és biztatóan rám mosolygott. Tudtam ha övé jó lesz, és én átmásolom az én dolgozatomra akkor az enyém is kiváló lesz. Mikor a tanár hozzám ért lerakta az asztalomra a lapot és azt mondta - Remélem jó lesz a dolgozata Evans. Nem akarok kettesnél rosszat jegyet adni - mondta és folytatta tovább az útját. Sóhajtva elolvastam a lapon szereplő 10 kérdést, tízből, egyet se tudtam. Félve oldalra pillantottam és láttam hogy Anne eszeveszetten körmölte a kérdésekre a válaszokat, végig figyeltem őt. Pár perc múlva készen volt, elővett a táskájából egy zsebkendőt és felírta a válaszokat. Átdobta a zsebkendőt a padomra én meg hálásan néztem rá, ő csak mosolyogva legyintett, felállt és kivitte a dolgozatot. Ahogy csak tudtam átmásoltam a válaszokat, végig néztem hogy jót írtam-e mikor megállapítottam hogy az egész egyezik mosolyogva álltam fel a helyemről. Közben a kezeim közé vettem a papírt és a zsebkendőt. Elmentem Spencer mellett és óvatosan leraktam hozzá a zsebkendőt a padjára majd a tanári asztal felé vettem az irányt. Leraktam a töritanár asztalára a dolgozatomat, megfordultam és visszamentem a helyemre. Spencerrel összetalálkozott a tekintetem én meg csak rákacsintottam és elmosolyodtam, ettől ő is elmosolyodott és írni kezdett. Leültem Spencer háta mögötti padba és vártam az óra végét jelző csöngött.

Történelemről kicsöngetve azonnal egy jó helyet kerestünk ahová elbújtatunk dohányozni, de nem találtunk semmilyen jó helyet így abba hagytuk a keresést. A keresés többnyire 8 percig tartott majd utána azonnal be is csöngettek, fújtatva mentünk be a következő órára ami Matek volt. A szokásos helyemre leültem és a kezembe temettem az arcomat. Mint minden Matek órán ma is felelt az egyik ember aki pedig szegény Maya volt. Pont a legkönnyebbeket kérdezte és a legegyszerűbb feladatokat oldotta meg így ötöst kapott. Az óra további részében valami feladatokat oldottunk meg, de én mint most is elaludtam, 20 perc után felkeltem mivel Maya megbökte a hátamat, kérdőn fordultam felé ő csak a tollával az órára mutatott. Azt akarta mutatni hogy 5 perc és kicsöngettek. Bólintva fordultam a tábla felé ahol a tanár nagyban írt a táblára és magyarázott. Gyorsan elraktam a matek cuccomat és mivel a következő óra is a tantermünkben lesz elő vettem a Földrajzot. A tanár hirtelen abba hagyta az írást és megnézte az órát.
- Gyerek ennyi volt mára, ugye mindenki értette ezt az anyagot? - itt mindenki egy "Igen"-nel felelt - Remek! Akkor csak ebből a következő órán dolgozat lesz - mondta a tanár, összeszedte a cuccát és kiviharzott a teremből. Na már csak ez hiányzott. Dolgozat, dolgozat hátán. Szuper!
- Figyelj - lépett a padomhoz Anne - Tudom hogy nem tudod az anyagot így órán segíthetek - mosolygott rám, én visszamosolyogtam rá és elment mellettem.
- Cherry! Kérhetnék tőled egy cigit? - jött oda hozzám a folyóson Spencer, vállat vonva túrtam bele a táskámba és mikor előkerült egy száll cigi, a óvatosan a tenyerébe helyeztem a cigit.
- Minek neked most ez? - kérdeztem tőle miközben őt figyeltem
- Találtam egy tuti helyet ahol nem vehetik észre a tanárok ha cigiznék - mosolygott rám - Kíváncsi vagy rá? - én csak bólogatva adtam a tudomására hogy igen. Megragadva a csuklómat vonszolt maga után a folyosón, a kerten és behúzott a suli tornaterme mögé.
- Itt tuti hogy nem vesznek észre? - kérdeztem és meggyújtottam a számba lévő cigit. Spencer csak megrázta a fejét és kifújta a füstöt majd újra szívott a cigijéből. Végre cigi, de hiányzott már!

7.

Sziasztok! Ebben a részben majd megismerhetitek Louis legjobb barátját és az ő problémájával. Remélem tetszik a rész, bár szerintem elég rossz lett, de majd eldöntitek ti, oké? Előre szólok hogy nem sokára téli szünet ami azt jelenti többször lesz rész. A kövi részt December 21-22-re tervezem nektek. Jó olvasást, és jó éjszakát kívánok minden egyes olvasómnak!

Louis szemszöge:

Mint minden reggel szokásosan reggel nyolckor szólt az ébresztőm. Nyöszörögve csaptam le az ébresztőt és keltem ki az ágyból. Kicsit furcsa hogy a tegnapi göncömbe aludtam el, lehet hogy annyira részeg voltam hogy nem bírtam levenni a ruhámat? Lehetséges, mivel majd szét szakad a fejem. Fejemet fogva mentem le az emeletről be a konyhába. A polcról levettem egy poharat azt megtöltöttem vízzel majd az egyik fiókból kivettem egy fájdalomcsillapítót gyorsan a gyógyszert a számba vettem és rögtön ittam rá vizet hogy ne érezzem a gyógyszer undorító ízét. Miután bevettem a gyógyszert az üres poharat a mosogatóba helyeztem s a telefonom csörrenő hangját hallottam meg. A zsebemből kivettem a telefonomat és "Aiden" nevét vettem észre. Sóhajtva nyomtam le a hívás fogadás gombot.

- Helló haver! - szólt bele gyerekkori barátom - Beszélni szeretnék veled egy nagyon fontos dologról.

- Miről szeretnél velem beszélni? - kérdeztem

- Hát ezt így telefonon nehéz lenne elmagyarázni - mondta - Gyere el a Starbucks-ba ott mindent elmagyarázok
Egy perc gondolkodás után sóhajtva megbeszéltem vele hogy kilenckor ott leszek. Beszéltünk még pár szót majd leraktuk. A telefonomat a pultra helyeztem és gondolkodni kezdtem Róla. Cherry-ről. Cherry-ben van valami ami nagy megfogott benne, talán az hogy nappal egy ártatlan bárány majd éjszaka egy igazi vadmacska. Egy pillantás kellett ahhoz hogy felkeltse a figyelmemet, hihetetlen hogy ennyire megakarom ismerni őt, pedig én nem erről vagyok híres hogy egy lánynál csak úgy leállok. Annyira elgondolkoztam hogy nem is vettem észre hogy leesett egy pohár az asztalról és darabokba hullott. Szitkozódva hajoltam le hogy felszedjem a széttört pohár maradványait. Ez csak is én lehetek. Miután a nagyobb szilánkokat összeszedtem a tenyerembe kidobtam a kukába őket és a kuka mellett heverésző seprűt s lapátot a kezembe vettem majd felsepertem a többit is. A lapáton lévő üvegeket a kukába öntöttem, a seprűt és a lapátot meg vissza helyeztem a helyére. Felmentem az emeletre és bementem a fürdőszobába. Levettem magamról a tegnapesti ruhámat és beálltam a zuhanyzóba, magamra engedtem a jéghideg vizet, élveztem ahogyan a hideg víz rám ömlik és felfrissülök. Miután végeztem derekam köré csavarva a törülközőt kiléptem a zuhanykabinból. A tükör elé lépve kezembe vettem a fogkefémet. Nyomtam rá fogkrémet és elkezdtem mosni a fogamat, mikor végeztem vele kiöblítettem a számat, lemostam a fogkefét és visszahelyeztem a helyére. Kimentem a fürdőből és elkezdtem készülni.

Fél óra múlva már készen indultam el a Starbucks felé. Sietősre vettem a lépteimet, tudtam hogy nem fogok elkésni de akkor is siettem. Mikor az utca végéhez értem, lefordultam. Mentem pár métert s megpillantottam a kávézót. Imádtam hogy ilyen közel lakok a kávézóhoz. Féloldalas mosollyal léptem be a kávézóba, a szememmel keresni kezdtem Aiden-t és meg is találtam őt az ő úgymond "kedvenc" helyén ült, éppen a csuklóján lévő órát nézte és közben a lábával dobolt idegében. Gyorsan odaléptem és játékosan a hátába vertem, egy kicsit megugrott de mikor látta hogy csak én voltam az rendezte arcvonásait és mosolyogni kezdett. Leültem szembe vele a székre és pásztázni kezdtem őt érdeklődő szemekkel. Mikor látta rajtam hogy nem tudom miért vagyok itt megköszörülte a torkát és beszélni kezdett.
- Louis ugye már a telefonba mondtam neked, hogy beszélni szeretnék veled...régen, na jó nem is olyan régen pár hónappal ezelőtt egy pasastól pénzt kértem kölcsön de úgy hogy megegyeztem vele hogy majd visszaadom neki az összeget. Én annyira hülye voltam hogy nem figyeltem mikor azt mondta hogy max.1 hónapom van hogy visszaadjam neki a pénzt. Nem tudtam neki visszaadni és most hatalmas pácba vagyok, nem tudom hogyan keveredjek ki ebből, próbáltam munkát találni vagy bárki ismerősömtől pénzt kérni, de sikertelen. Csak te vagy aki segíthet nekem. A szüleid marha gazdagok nem tudnál nekem adni pénz? Holnap este ha nem adom vissza a pasasnak a lóvét akkor megöl, igen jól hallottad! Megöl! Kérlek haver csak rád számíthatok! - könyörgött, a szemében csomó érzelmet tudtam kiolvasni, de ami a legjobban benne volt azt hogy Fél. Nagyon fél. Aiden a legjobb barátom attól eltekintve hogy nagyon sokszor keveredik bajba és mindig nekem kell kisegítenem őt, de hát ez a barátság, nem?
- Rendben haver segítek neked, mennyi pénz kellene? - kérdeztem, a barátom éppen szólásra nyitotta a száját mikor jött a pincér és kihozta rendeléseket - nem emlékszem arra hogy rendeltem volna, de lehet hogy Aiden rendelt - a pincér lerakta elénk az italokat ami két kávé volt, megköszöntünk és elhagyta az asztalunkat és egy másik asztalhoz ment.
- Hát...nem kevés pénzről lenne szó! Öhm..csak az itt a bökkenő hogy dollárba kell neki visszaadnom - mondta
- Rendben, akkor mennyi kellene? - kérdeztem még egyszer Aiden sóhajtott és megszólalt.
- 2000 dollár.
- Mennyi?! Ez nagyon sok pénz! - akadtam ki de hamar kontrolláltam a hangomat mivel pár ember érdeklődve fordult felénk
- Tudom haver nagyon sok pénzről van szó, de kérlek segíts! Nem akarok meghalni, te sem akarod! Ugye? - nézett rám kétségbeesetten, én nemlegesen megráztam a fejemet.
- Holnap délelőtt elmegyek a bankba és kiveszem a pénzt dollár formájában, oké? Te meg odaadott a pasinak a pénzt és nem fogsz ez után semmilyen bajba kerülni, rendben? - kérdeztem
- Ígérem Louis, ígérem! - mondta hatalmas mosollyal az arcán, szürke szeme az örömtől csillogott és kuncogva beletúrt barna hajába. Mosolyogva kortyoltam bele a kávémban és figyeltem ahogyan kiélvezi hogy megússza ezt. Persze nem akarom hogy meghaljon. Aiden remek srác, csak jobban meg kell ismerni őt. Áldom ilyenkor Istent hogy összehozott ezzel a hülyével a sors.