Sziasztok! Ebben a részben majd megismerhetitek Louis legjobb barátját és az ő problémájával. Remélem tetszik a rész, bár szerintem elég rossz lett, de majd eldöntitek ti, oké? Előre szólok hogy nem sokára téli szünet ami azt jelenti többször lesz rész. A kövi részt December 21-22-re tervezem nektek. Jó olvasást, és jó éjszakát kívánok minden egyes olvasómnak!
Louis szemszöge:
Louis szemszöge:
Mint minden reggel szokásosan reggel nyolckor szólt az ébresztőm. Nyöszörögve csaptam le az ébresztőt és keltem ki az ágyból. Kicsit furcsa hogy a tegnapi göncömbe aludtam el, lehet hogy annyira részeg voltam hogy nem bírtam levenni a ruhámat? Lehetséges, mivel majd szét szakad a fejem. Fejemet fogva mentem le az emeletről be a konyhába. A polcról levettem egy poharat azt megtöltöttem vízzel majd az egyik fiókból kivettem egy fájdalomcsillapítót gyorsan a gyógyszert a számba vettem és rögtön ittam rá vizet hogy ne érezzem a gyógyszer undorító ízét. Miután bevettem a gyógyszert az üres poharat a mosogatóba helyeztem s a telefonom csörrenő hangját hallottam meg. A zsebemből kivettem a telefonomat és "Aiden" nevét vettem észre. Sóhajtva nyomtam le a hívás fogadás gombot.
- Helló haver! - szólt bele gyerekkori barátom - Beszélni szeretnék veled egy nagyon fontos dologról.
- Miről szeretnél velem beszélni? - kérdeztem
- Hát ezt így telefonon nehéz lenne elmagyarázni - mondta - Gyere el a Starbucks-ba ott mindent elmagyarázok
Egy perc gondolkodás után sóhajtva megbeszéltem vele hogy kilenckor ott leszek. Beszéltünk még pár szót majd leraktuk. A telefonomat a pultra helyeztem és gondolkodni kezdtem Róla. Cherry-ről. Cherry-ben van valami ami nagy megfogott benne, talán az hogy nappal egy ártatlan bárány majd éjszaka egy igazi vadmacska. Egy pillantás kellett ahhoz hogy felkeltse a figyelmemet, hihetetlen hogy ennyire megakarom ismerni őt, pedig én nem erről vagyok híres hogy egy lánynál csak úgy leállok. Annyira elgondolkoztam hogy nem is vettem észre hogy leesett egy pohár az asztalról és darabokba hullott. Szitkozódva hajoltam le hogy felszedjem a széttört pohár maradványait. Ez csak is én lehetek. Miután a nagyobb szilánkokat összeszedtem a tenyerembe kidobtam a kukába őket és a kuka mellett heverésző seprűt s lapátot a kezembe vettem majd felsepertem a többit is. A lapáton lévő üvegeket a kukába öntöttem, a seprűt és a lapátot meg vissza helyeztem a helyére. Felmentem az emeletre és bementem a fürdőszobába. Levettem magamról a tegnapesti ruhámat és beálltam a zuhanyzóba, magamra engedtem a jéghideg vizet, élveztem ahogyan a hideg víz rám ömlik és felfrissülök. Miután végeztem derekam köré csavarva a törülközőt kiléptem a zuhanykabinból. A tükör elé lépve kezembe vettem a fogkefémet. Nyomtam rá fogkrémet és elkezdtem mosni a fogamat, mikor végeztem vele kiöblítettem a számat, lemostam a fogkefét és visszahelyeztem a helyére. Kimentem a fürdőből és elkezdtem készülni.
Fél óra múlva már készen indultam el a Starbucks felé. Sietősre vettem a lépteimet, tudtam hogy nem fogok elkésni de akkor is siettem. Mikor az utca végéhez értem, lefordultam. Mentem pár métert s megpillantottam a kávézót. Imádtam hogy ilyen közel lakok a kávézóhoz. Féloldalas mosollyal léptem be a kávézóba, a szememmel keresni kezdtem Aiden-t és meg is találtam őt az ő úgymond "kedvenc" helyén ült, éppen a csuklóján lévő órát nézte és közben a lábával dobolt idegében. Gyorsan odaléptem és játékosan a hátába vertem, egy kicsit megugrott de mikor látta hogy csak én voltam az rendezte arcvonásait és mosolyogni kezdett. Leültem szembe vele a székre és pásztázni kezdtem őt érdeklődő szemekkel. Mikor látta rajtam hogy nem tudom miért vagyok itt megköszörülte a torkát és beszélni kezdett.
- Louis ugye már a telefonba mondtam neked, hogy beszélni szeretnék veled...régen, na jó nem is olyan régen pár hónappal ezelőtt egy pasastól pénzt kértem kölcsön de úgy hogy megegyeztem vele hogy majd visszaadom neki az összeget. Én annyira hülye voltam hogy nem figyeltem mikor azt mondta hogy max.1 hónapom van hogy visszaadjam neki a pénzt. Nem tudtam neki visszaadni és most hatalmas pácba vagyok, nem tudom hogyan keveredjek ki ebből, próbáltam munkát találni vagy bárki ismerősömtől pénzt kérni, de sikertelen. Csak te vagy aki segíthet nekem. A szüleid marha gazdagok nem tudnál nekem adni pénz? Holnap este ha nem adom vissza a pasasnak a lóvét akkor megöl, igen jól hallottad! Megöl! Kérlek haver csak rád számíthatok! - könyörgött, a szemében csomó érzelmet tudtam kiolvasni, de ami a legjobban benne volt azt hogy Fél. Nagyon fél. Aiden a legjobb barátom attól eltekintve hogy nagyon sokszor keveredik bajba és mindig nekem kell kisegítenem őt, de hát ez a barátság, nem?
- Rendben haver segítek neked, mennyi pénz kellene? - kérdeztem, a barátom éppen szólásra nyitotta a száját mikor jött a pincér és kihozta rendeléseket - nem emlékszem arra hogy rendeltem volna, de lehet hogy Aiden rendelt - a pincér lerakta elénk az italokat ami két kávé volt, megköszöntünk és elhagyta az asztalunkat és egy másik asztalhoz ment.
- Hát...nem kevés pénzről lenne szó! Öhm..csak az itt a bökkenő hogy dollárba kell neki visszaadnom - mondta
- Rendben, akkor mennyi kellene? - kérdeztem még egyszer Aiden sóhajtott és megszólalt.
- 2000 dollár.
- Mennyi?! Ez nagyon sok pénz! - akadtam ki de hamar kontrolláltam a hangomat mivel pár ember érdeklődve fordult felénk
- Tudom haver nagyon sok pénzről van szó, de kérlek segíts! Nem akarok meghalni, te sem akarod! Ugye? - nézett rám kétségbeesetten, én nemlegesen megráztam a fejemet.
- Holnap délelőtt elmegyek a bankba és kiveszem a pénzt dollár formájában, oké? Te meg odaadott a pasinak a pénzt és nem fogsz ez után semmilyen bajba kerülni, rendben? - kérdeztem
- Ígérem Louis, ígérem! - mondta hatalmas mosollyal az arcán, szürke szeme az örömtől csillogott és kuncogva beletúrt barna hajába. Mosolyogva kortyoltam bele a kávémban és figyeltem ahogyan kiélvezi hogy megússza ezt. Persze nem akarom hogy meghaljon. Aiden remek srác, csak jobban meg kell ismerni őt. Áldom ilyenkor Istent hogy összehozott ezzel a hülyével a sors.
Egy perc gondolkodás után sóhajtva megbeszéltem vele hogy kilenckor ott leszek. Beszéltünk még pár szót majd leraktuk. A telefonomat a pultra helyeztem és gondolkodni kezdtem Róla. Cherry-ről. Cherry-ben van valami ami nagy megfogott benne, talán az hogy nappal egy ártatlan bárány majd éjszaka egy igazi vadmacska. Egy pillantás kellett ahhoz hogy felkeltse a figyelmemet, hihetetlen hogy ennyire megakarom ismerni őt, pedig én nem erről vagyok híres hogy egy lánynál csak úgy leállok. Annyira elgondolkoztam hogy nem is vettem észre hogy leesett egy pohár az asztalról és darabokba hullott. Szitkozódva hajoltam le hogy felszedjem a széttört pohár maradványait. Ez csak is én lehetek. Miután a nagyobb szilánkokat összeszedtem a tenyerembe kidobtam a kukába őket és a kuka mellett heverésző seprűt s lapátot a kezembe vettem majd felsepertem a többit is. A lapáton lévő üvegeket a kukába öntöttem, a seprűt és a lapátot meg vissza helyeztem a helyére. Felmentem az emeletre és bementem a fürdőszobába. Levettem magamról a tegnapesti ruhámat és beálltam a zuhanyzóba, magamra engedtem a jéghideg vizet, élveztem ahogyan a hideg víz rám ömlik és felfrissülök. Miután végeztem derekam köré csavarva a törülközőt kiléptem a zuhanykabinból. A tükör elé lépve kezembe vettem a fogkefémet. Nyomtam rá fogkrémet és elkezdtem mosni a fogamat, mikor végeztem vele kiöblítettem a számat, lemostam a fogkefét és visszahelyeztem a helyére. Kimentem a fürdőből és elkezdtem készülni.
Fél óra múlva már készen indultam el a Starbucks felé. Sietősre vettem a lépteimet, tudtam hogy nem fogok elkésni de akkor is siettem. Mikor az utca végéhez értem, lefordultam. Mentem pár métert s megpillantottam a kávézót. Imádtam hogy ilyen közel lakok a kávézóhoz. Féloldalas mosollyal léptem be a kávézóba, a szememmel keresni kezdtem Aiden-t és meg is találtam őt az ő úgymond "kedvenc" helyén ült, éppen a csuklóján lévő órát nézte és közben a lábával dobolt idegében. Gyorsan odaléptem és játékosan a hátába vertem, egy kicsit megugrott de mikor látta hogy csak én voltam az rendezte arcvonásait és mosolyogni kezdett. Leültem szembe vele a székre és pásztázni kezdtem őt érdeklődő szemekkel. Mikor látta rajtam hogy nem tudom miért vagyok itt megköszörülte a torkát és beszélni kezdett.
- Louis ugye már a telefonba mondtam neked, hogy beszélni szeretnék veled...régen, na jó nem is olyan régen pár hónappal ezelőtt egy pasastól pénzt kértem kölcsön de úgy hogy megegyeztem vele hogy majd visszaadom neki az összeget. Én annyira hülye voltam hogy nem figyeltem mikor azt mondta hogy max.1 hónapom van hogy visszaadjam neki a pénzt. Nem tudtam neki visszaadni és most hatalmas pácba vagyok, nem tudom hogyan keveredjek ki ebből, próbáltam munkát találni vagy bárki ismerősömtől pénzt kérni, de sikertelen. Csak te vagy aki segíthet nekem. A szüleid marha gazdagok nem tudnál nekem adni pénz? Holnap este ha nem adom vissza a pasasnak a lóvét akkor megöl, igen jól hallottad! Megöl! Kérlek haver csak rád számíthatok! - könyörgött, a szemében csomó érzelmet tudtam kiolvasni, de ami a legjobban benne volt azt hogy Fél. Nagyon fél. Aiden a legjobb barátom attól eltekintve hogy nagyon sokszor keveredik bajba és mindig nekem kell kisegítenem őt, de hát ez a barátság, nem?
- Rendben haver segítek neked, mennyi pénz kellene? - kérdeztem, a barátom éppen szólásra nyitotta a száját mikor jött a pincér és kihozta rendeléseket - nem emlékszem arra hogy rendeltem volna, de lehet hogy Aiden rendelt - a pincér lerakta elénk az italokat ami két kávé volt, megköszöntünk és elhagyta az asztalunkat és egy másik asztalhoz ment.
- Hát...nem kevés pénzről lenne szó! Öhm..csak az itt a bökkenő hogy dollárba kell neki visszaadnom - mondta
- Rendben, akkor mennyi kellene? - kérdeztem még egyszer Aiden sóhajtott és megszólalt.
- 2000 dollár.
- Mennyi?! Ez nagyon sok pénz! - akadtam ki de hamar kontrolláltam a hangomat mivel pár ember érdeklődve fordult felénk
- Tudom haver nagyon sok pénzről van szó, de kérlek segíts! Nem akarok meghalni, te sem akarod! Ugye? - nézett rám kétségbeesetten, én nemlegesen megráztam a fejemet.
- Holnap délelőtt elmegyek a bankba és kiveszem a pénzt dollár formájában, oké? Te meg odaadott a pasinak a pénzt és nem fogsz ez után semmilyen bajba kerülni, rendben? - kérdeztem
- Ígérem Louis, ígérem! - mondta hatalmas mosollyal az arcán, szürke szeme az örömtől csillogott és kuncogva beletúrt barna hajába. Mosolyogva kortyoltam bele a kávémban és figyeltem ahogyan kiélvezi hogy megússza ezt. Persze nem akarom hogy meghaljon. Aiden remek srác, csak jobban meg kell ismerni őt. Áldom ilyenkor Istent hogy összehozott ezzel a hülyével a sors.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése